A polivagális elméletet Stephen Porges és munkatársai dolgozták ki az 1990-es években, azóta vált egyre népszerűbbé, különösen a traumaterápiában és a pszichológiai megközelítésekben.
Lényegében egy olyan neurofiziológiai modellről van szó, amely arra keres magyarázatot, hogyan szabályozza a vegetatív vagy zsigeri idegrendszer (ami alapvetően a szívműködést, légzést, emésztést és más akaratlan funkciókat irányítja) a viselkedésünket, megéléseinket és a társas kapcsolatainkat, különös tekintettel a bolygóideg (vagus ideg) szerepére.
A lényeg a biztonság vagy veszély észlelésén van, amit az idegrendszerünk folyamatosan pásztáz a környezetben és a testben (neurocepció). Az alábbiakban egy nagyon rövid összefoglaló táblázatot találsz a vegetatív idegrenszer három összefonódó részéről, a stresszreakciókra kihegyezve:
Önmegértés: Segít megérteni, hogy a viselkedésünk (például a düh, visszahúzódás, pánik) gyakran nem szándékos reakció, hanem az idegrendszerünk automatikus túlélési válasza egy érzékelt (valós vagy képzelt, múltbeli) fenyegetésre. Az "hiszti" vagy a "lefagyás" egy nem biztonságos idegrendszeri állapot tünete.
Tünetek Megértése: Magyarázatot ad arra, hogy a krónikus stressz vagy trauma miért okoz fizikai tüneteket (pl. emésztési zavarok, szívproblémák, gyenge immunrendszer), mivel ezek a rendszerek is az autonóm idegrendszerhez kapcsolódnak.
Szabályozás: Az elmélet megmutatja, hogy a ventrális vagus állapotba való visszatérés a cél. Ez nem a stressz elkerülése, hanem az a képesség, hogy a stresszreakció után vissza tudjunk hangolódni a nyugalomhoz és a kapcsolódáshoz. Ezt nevezik idegrendszeri szabályozásnak.
A Ventrális Vagus ág aktiválható a "társas elköteleződés rendszerén" keresztül, ami a fej-, arc-, és nyaki idegek (például a hangot, mimikát, szemkontaktust szabályozó idegek) összekapcsolásával segíti a biztonság érzékelését.
Ezeket az ismereteket használjuk oyan eszközök elsajátításához, melyekkel támogathatod a tested a biztonságérzethez való visszatérésben.