"Senki sem létezhet önmagában, egyedül. Kölcsönös létezésben, mindennel és mindenkivel kapcsolatban kell lennünk. A testünk vagy a tudatunk egyetlen sejtjét szemügyre véve felismerjük magunkban az ősök minden nemzedékének jelenlétét. Az őseink nem csak emberi lények. Fák, növények, füvek, ásványok, mókusok, szarvasok, majmok és egysejtűek. Az ősök összes generációja jelen van a testünk és az elménk minden egyes sejtjéban. Az élet áramának folytatásai vagyunk. (...) Nem vagyunk azonosak, és nem is különülünk el más élő és élettelen dolgoktól. Mindennel kapcsolatban vagyunk, és minden él." (Thich Nhat Hanh zen buddhista tanító: A zen és a bolygó megmentése)
Valószínűleg hozzám hasonlóan megtapasztaltad már, mennyire jót tesz, ha a szabadban töltesz több-kevesebb időt. A természet - vagy akár egy városi park, esetleg egy kis üldögélés az erkélyen - feltölt, elmélyít, megnyugtat; valahogy elérhetőbbé teszi a kapcsolódó énünket - legyen szó másokkal vagy önmagunkkal való kapcsolatról. Talán gyermeki részünk is könnyebben érvényesül a szabadban. Ugyanez a helyzet a meditáció és a mindfulness gyakorlásával: jótékony hatásai hatványozottan érvényesülnek. Az egyik leginkább mélyreható, ugyanakkor felszabadító, gyakran - még a magamfajta földhözragadt személy számára is - spirituális élmény a természettel összhangban meditálni. Ha hozzám hasonlóan Te is szereted, ha a tapasztalatokat a tudomány is megerősíti, itt olvasgathatsz.
„Az ökopszichológia transzdiszciplináris tudományterülete az élő rendszerekkel való kapcsolatunkra és ezek pszichológiai vonatkozásaira hívja fel a figyelmet.
Fontos jellemzője, kiindulópontja a rendszerszemlélet, amelynek értelmében az ember mélyen és elválaszthatatlan módon illeszkedik a természeti rendszerekbe, hiszen a globális anyagkörforgás és energiaáramlás részei vagyunk, bioritmusainkat pedig a természeti változások határozzák meg.
Továbbá az első olyan tudományterület, amely pszichológiai szempontból közelíti meg azt a globális válságfolyamatot, amelyet ma klímaválságnak, klímakatasztrófának, illetve az ökológiai rendszerek összeomlásának nevezünk.
Ugyanakkor az emberi egészséget a természeti rendszerek kontextusában értelmezi, és az ökológiai kapcsolatok (azaz az élő rendszerekkel való kölcsönhatások) minőségével összefüggésben fogalmazza meg.”
(Molnos Zselyke: Ökopszichológia Alapkönyv)