Szorongás, pánikbetegség

A szorongás a mai bizonytalan világban a mindennapi élet része lett, sajnos szinte mindannyian jól ismerjük.  Tünetei  az enyhe nyugtalanságtól, feszültségérzéstől kezdve a súlyos gátoltságig vagy  pánikrohamig, járulákos mérsékelt vagy súlyosabb testi panaszokig igen sokféle lehet. Előfordul, hogy a szorongó nem is lelki, hanem testi tünetként érzékeli a szorongást, amely így félrevezetően számos testi betegség vagy tünet képét veheti fel.  A szorongás önmagában természetesen nem betegség, csak akkor tekintjük pszichés zavarnak, ha a mindennapi életet nagy mértékben megnehezíti - pl. a rendszeres pánikrohamok miatt nem merünk utcára menni, ha a szorongás lassan szinte minden tevékenységre kiterjed, ha állandó félelmet generál vagy testi szövődménnyel jár. 

A leggyakoribb szorongásos zavarok:

• generalizált szorongás: az aggodalom az élet számos területére kiterjed, meghatározó szereplője a mindennapoknak

• fóbiák, leggyakrabban szociális fóbia (a társas érintkezés kiváltotta szorongás), a közlekedési fóbia és az agorafóbia vagy tömegiszony; de nem ritka a tériszony, a klausztrofóbia sem

• a Betegségek Nemzetközi Osztályozása a szorongáshoz hasonlóan Neurotikus, stresszhez társuló és szomatoform rendellenességek csoportjába sorolja a Kényszerbetegséget,  melyet kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek életet megnehezítő módon fennálló jelenléte jellemez, illetve a 

• szomatizációs zavar (és egyéb szomatoform, vagyis testi tünet, vagy testi betegség miatti aggodalom formájában megnyilvánuló problémákat). Erre jellemző, hogy a benne szenvedő ember nem szándékosan idézi elő a tünetet, és nem is tudja akaratlagosan megszüntetni. A szomatizáció okozta szenvedést nem csökkenti a tudat, hogy pszichés eredetű problémáról van szó, mégis, a szomatoform zavarokkal élők gyakran élnek meg elutasítottságot az egészségügyi ellátás során.