Lovas mindfulness

Mi köze a lónak a tudatossághoz?

Tulajdonképpen egészen sok, akkor is, ha csak a leglecsupaszítottabb tényeket nézzük. A ló azon kevés nem Hominoidea (emberszerű) faj egyike, melynek egyedei igazoltan éntudattal rendelkeznek (Paolo Baragli, Chiara Scopa,  Veronica Maglieri &  Elisabetta Palagi  2021). A lovak igen keveset agyalnak (kivéve a kisméretű pónikat, akik folyton), emiatt folyamatosan a jelenben tartózkodnak. Könnyű megfigyelni, ahogy a lovak az egyik pillanatban még fejüket felkapva merednek a messzeségbe (ezt nutatja be nekünk Momo itt jobbra), menekülésre kész izomzattal, a következőben pedig békésen, nyugodtan legelnek, mintha mi sem történt volna. Az a helyzet, hogy ezt a jelenhez kapcsoltságot nem meditálással és olvasással érik el; számukra ez az attitűd sokezer éven át életmentő volt: bármelyik pillanat veszélyt hozhatott, de amíg nem volt veszély, enniük kellett, hogy 4-500 kilós habtestüket nagyon diétás fűfélék eszegetésével fenn tudják tartani. Ménesben élő állatokként ráadásul nemcsak saját maguknak kell szinte állandóan ébernek lenniük a jelenre, hanem azt is pontosan fel kell mérniük, hogy a többiek megfelelően éberek-e - ez az egymásra való tudatosság a kulcs ahhoz, hogy például fekve pihenhessenek, szerelmeskedjenek, csikót szüljenek, szoptassanak, barátkozzanak... És mivel a mai ló ízig-vérig háziállat, ez a fajta társas érzékenységük az emberekre is kiterjed. Ők pontosan tudják, hogy mi jelen vagyunk-e, amikor velük kapcsolódunk, sőt, félreérthetetlenül vissza is jelzik nekünk (akár akarjuk, akár nem...)

Hogy ezen képességeiket hogyan használjuk ki a mindfulness gyakorlásában, annak csak a kreativitás szabhat határt. És elárulom, hogy ezt a fajta munkát ők is nagyon szeretik, élvezik!