„Csak a csend segíthet abban, hogy mélyre nézzünk. Ha folyton beszélünk, ha folyton fogyasztunk, nem halljuk meg a szívünk szavát.”  Thich Nhat Hanh

2027. januárjában tarts velünk 5 napos elvonulásunkra, ami az elejét, végét és az egyéni interjúkat leszámítva teljesen csendes lesz. Tehát az idő túlnyomó részében nem beszélünk - és nem is pantomimozunk, telefonálunk, pörgetünk, chatelünk... Ha már voltál ilyenen, tudod, milyen hatalmas ajándékot adhatsz magadnak azzal, hogy eljössz. Ha nem, úgyse lehet elmondani, de megpróbálom azért: 

A csend nem mindig könnyű. Hozzá vagyunk szokva az állandó külső-belső zajhoz, csináláshoz, figyelemeltereléshez - miközben pontosan tudjuk, hogy mindez nem tesz boldoggá, ellenkezőleg, az életünk elillan a nagy tevékenykedésben. Ha a csendet választod, a külső ingerek nélkül fel fog erősödni a belső monológ. Megjelenik a nyugtalanság, az unalom, a türelmetlenség vagy a kontroll elengedésének nehézsége. Ez az, amivel együtt vagyunk. Aztán, ha vársz egy kicsit, a csendben a kavargó gondolatok, érzelmek leülepednek, mint a felkavart víz, és láthatóvá válik az, ami valóban fontos: ebben a belső világban végre szóhoz jut a szívünk.

Semmihez sem hasonlító erőt ad, amikor magától, erőlködés nélkül megszületik a megengedés, az elfogadás - Megtanulunk együtt lenni azzal, ami van – legyen az kellemes, semleges vagy éppen kihívást jelentő. 

Bár csendben leszünk, ez nem jelent egyedüllétet: a közös gyakorlás ereje és a biztonságos tanári háttér végig támogatni fogja az utadat.

Az elvonulást ketten vezetjük tanárként: Horváth-Hollósi Csilla és jómagam. Akik ismernek már minket, tudják, hogy a kísérés, a támogatás során a szívbéli jelenlét és a biztonságérzet előtérbe helyezése vezet minket, elősegítve a biztonságos, kedves csoportlégkört és az elmélyülést. 

Természetkapcsolat

És ott lesz még valaki/valami, aki/ami, bár valójában mindig velünk van, csak ritkán kap teret, figyelmet, elvonuláson azonban főszereplővé, fő támogatóvá és menedékké lép elő: a minden  élő és élettelen lényben, magában a tájban megnyilvánuló, megtartó Föld, akivel/amivel minden érzékszervünkkel, gondolatainkkal és érzéseinkkel tudatosan is kapcsolódunk majd az elvonuláson. Ebben az időszakban a táj is pihen, visszahúzódik, elcsendesül - minket is megtámogatva a csendben kibontakozó folyamatainkban. A Kút, a Lovak, a gyakorlóterem Köre, az alvó Növények, a Tűz, a Hideg - mind saját bölcsességükkel járulnak hozzá gyakorlásunkhoz, kölcsönös létezésben összefonódva jelenlétünkkel.